Kirándulás a Rám-szakadékba

Újból kirándultunk. Most a Rám-szakadékot vettük útiránynak és három autóval 14-en indultunk el reggel fél 9-kor Dömös felé. A Pilisen keresztül mentünk, hisz tájfutók lennénk, így még a kocsikból megcsodálhattuk a tavaszi éledő természetet.
Dömös központjától kezdtük meg a gyalog túránkat és a fiúk egyből felfedezték a patak medret, melyből a túra végéig ki sem “tudtak” kecmeregni, kivétel egy állatsimogatót, amit még a falú határában fedeztünk fel és etettük meg a kecskéket, szamarakat, birkákat és egy marha nagy bölényformájú szarvasmarhát! 🙂

A RÁM-szakadék!
Régen jártunk arra felé és egy két dolgot meg is változtattak azóta rajta. Nekem kicsit már túl kiépített volt, régen kicsit vadregényesebb, nehezebben teljesíthető volt a szurdok. De a gyerekeknek így is tökéletes volt! Jó volt látni ahogy kipirosodott arccal másztak felfelé a létrákon, kapaszkodtak a korlátokba és ugrálták át oda vissza ezredszer is  a patakot, kivéve persze ha nem épp bele toccsantak hangos kacagással! 🙂

Fáradtan de jókedvűen érkeztünk meg a tetőre, ahol elfogyasztottuk a kis ebédünket, majd lecsurogtunk az erdőn keresztül vissza a faluba.
Haza felé Visegrádon megünnepeltük Viki (Anyuka) 29-ik szülinapját egy-egy nagy fagyival, így méltóképpen zárva ezt a szép és tartalmas napsütéses napot!