Kis csoport kirándulás

2015-02-26

Waldorfos versenyzőinkkel február 18-án, kirándulást szerveztünk Visegrádra.

Három kocsival indultunk el reggel 9 órakor az iskola parkolójából, majd Szentendre határában már egy kis technikai szünet megtartása után megérkeztünk  a visegrádi bobpálya parkolójába. Innen gyalog folytattuk utunkat  a várig, ahol sajnálattal vettük észre, hogy még mindig tartanak a török megszálloktól, ezért a vár kapuit zárva tartották!
Egy jó tájfutót nehéz eltántorítani a terveitől , ezért juszt sem éreztük csalódottan magunkat és megrohamoztuk a kiállított tárgyakat, aminek következményeként egy gyermek a vaskaloda, egy másikuk a fa kaloda foglya maradt, igaz csak rövid ideig, mert a Sirályos csapat szellem előbb utóbb győzedelmeskedett és kiszabadították ártatlanul “bebörtönzött” társaikat a gyerekek! :)
Mi többiek ez az idő alatt kipróbálhattuk a szöges trónszéken való üldögélést és a mázsa kocsiból történő hócsatázás nehézségeit!
Két fiú gyermekünk a vissza felé úton lavina elindításán mesterkedett a vár meredek falán, de rövid kísérletezés után belátták, hogy ezt a hegyoldalon hiányzó hó hiánya miatt “most” fel kell adniuk!

A bobpályához vissza érve sikerült ésszerűen és veszélytelenül beosztani a párokat, ki kivel csússzon, majd megkezdtük az örült száguldozást!
Én személy szerint Sárit kaptam páromul, más nem is nagyon fért volna be velem egy bobba :) és sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a negyedik menet után, kérésére megengedtem, hogy ő “kormányozzon” használja a fékkart!
Sajnos a kisebb termete miatt, mint utóbb kiderült az első körben nem találta meg azt a pontot ahol a fék kifejtette volna hatását, így a “partról” nézők, csak azt látták, hogy egy örült nagy mackó, egy szegény kisgyerekkel ezerrel robog lefelé  a hegyoldalról!
Ezt a hatodik menetben orvosoltuk, igaz látható eredmény nélkül, mert az örült robogásunk nem sokat változott, így én pár ősz hajszállal, de mindenesetre egy boldogan ragyogó gyermekkel szálltam ki a nyolcadik menet végén a kissé szétzilált bobból! :)
Természetesen a kórusban harsogó még egy menet, még egy menet fülsiketítő dallamára, megbeszéltük a kezelő bácsival, hogy még két utolsó menet belefér mára…

folyt. következik….